Rohringer Sándor

Rohringer Sándor

Életrajzi adatok
Született	1868. március 28. Kassa
Elhunyt	1945. május 4. (77 évesen) Budapest
Ismeretes mint	vízépítő mérnök
Iskolái	Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Királyi József Műegyetem, Budapest (1890)
Más felsőoktatási intézmény	Kassai Királyi Jogakadémia (1896)
Pályafutása
Munkahelyek
József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest	ny. r. egyetemi tanár (1923–34)
Más munkahelyek	Földművelésügyi Minisztérium (1919–23)
Akadémiai tagság	levelező tag (1936), rendes tag (1941)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rohringer Sándor témájú médiaállományokat.

Rohringer Sándor (Rohringer Sándor Lajos) (Kassa, 1868. március 28. – Budapest, 1945. május 4.)^[1] vízépítő mérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Nagy jelentőségűek hidraulikai vizsgálatai, nevéhez fűződik az ország első hidrotechnikai laboratóriumának megszervezése (1927) és az alföldi talajvízészlelő kúthálózat kiépítésének megindítása (1932).

Életútja

Rohringer Alajos és Dövényi Ilona fiaként született. 1890-ben szerzett mérnöki oklevelet a budapesti Királyi József Műegyetemen. 1892-től 1903-ig a kassai kultúrmérnöki hivatal mérnökeként tevékenykedett. Ezzel párhuzamosan jogi tanulmányokat folytatott a Kassai Királyi Jogakadémián, ahol jog- és államtudományi államvizsgáját 1896-ban tette le. 1903-ban kinevezték a besztercebányai kultúrmérnöki hivatal vezetőjévé, s hat éven keresztül vezette az ott folyó munkát. 1909-től 1919-ig ismét Kassán élt, a kassai kultúrmérnöki hivatal főnökeként és a helyi vízmesteriskola igazgatójaként tevékenykedett.

1919-ben felkerült a fővárosba, s 1923-ig a földművelésügyi minisztérium alkalmazásában állt miniszteri tanácsosi rangban. 1924-ben miniszteri biztosként felügyelte a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat tevékenységét. Időközben 1923-ban kinevezték a Királyi József Műegyetemre a vízépítéstan nyilvános rendes tanárává. 1934-ig vezette a tanszéken folyó oktatómunkát, de 1938-as nyugdíjazásáig tartott előadásokat a műegyetemen (1934 utáni nevén József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen). 1934–1935-ben a tanintézet rektori tisztét töltötte be. Halálát végbélrák okozta. Felesége Nemessányi Gizella Róza Erzsébet volt, aki egy hónappal élte túl, 1945. június 6-án hunyt el Budapesten 65 éves korában.^[2]

Munkássága

Tudományos pályája során elsősorban az Alföld vízgazdálkodásának kérdéseit tanulmányozta. Behatóan foglalkozott a talajvíz hidraulikájával és az alföldi szikesek problémáival. 1932-ben megépítette az első, talajvízészlelésre alkalmas kutat a Duna–Tisza közén, ezzel megteremtette az alföldi talajvízszint-figyelő kúthálózat alapjait. Az általa létesített kutak adatai alapján elsőként vetette fel a talajvízdúsítás lehetőségét, amelynek során a nyers felszíni vizet lassan szűrő beszivárogtató medencékbe vezetik, ezzel a kitermelhető talajvíz mennyisége megnövekszik.

Elméleti és gyakorlati vízépítési munkássága egyaránt kiterjedt a hegyi folyók, patakok szabályozásának kérdéseire, a vízerőtelepek, az ármentesítés, lecsapolás és öntözés hidrotechnikai problémáira. 1898–1899-ben ő vezette a Fiume melletti Recina patak általa megtervezett szabályozási munkálatait.

Szervezőmunkájának köszönhetően a műegyetemen 1927-ben megkezdte működését az ország első, a vízépítés szolgálatában álló hidrotechnikai és talajmechanikai kísérleti laboratóriuma, ahol maga is több fontos kísérletet végzett el (párolgásmérők, sebességcsillapító medence tesztelése stb.). Ugyancsak egyetemi oktatótevékenységéhez kapcsolódóan újraindította a szentendrei és az óbudai Duna-ágban a mérőgyakorlatokat.

Könyvei mellett szakcikkeinek nagy része a Vízügyi Közlemények és a Köztelek című folyóiratokban jelent meg.

Társasági tagságai és elismerései

1936-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1941-ben rendes tagjává választották. Társelnöke volt a Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai szakosztályának és a Társadalmi Egyesületek Szövetségének. Tiszteleti tagjává választotta a Magyar Hidrológiai Társaság (1941), a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet, továbbá a Mérnökök és Építészek Nemzetközi Szövetsége. Mindezeken kívül rendes tagja volt az Országos Középítési Tanácsnak, az Országos Természettudományi Tanácsnak és az Országos Ösztöndíj Tanácsnak, valamint részt vett az Országos Felsőoktatási Tanács elnöki tanácsának, a Horthy Miklós Kollégium igazgatótanácsának és a Magyar–Német Társaság igazgatóságának munkájában is.

Főbb művei

Hidraulikai számítások: Mérnökök és műegyetemi hallgatók számára. Budapest: Technika. 1926.
Töltésezett folyók szabályozása. Budapest: Egyetemi ny. 1936.
Talajvízszín [!] tanulmányok a Duna-Tisza közén. Budapest: Egyetemi ny. 1936.
A folyók élete. Budapest: Kis Akadémia. 1938.
Vízépítéstan. R. S. előadásai alapján összeáll. Illei Vilmos. Budapest: Magyar Királyi József Nádor Műegyetem. 1939.

Jegyzetek

↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 998/1945. folyószáma alatt.
↑ Bp. XI. ker. állami halotti akv. 1165/1945. folyószám.

Források

Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 528. o.
Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 541. o. ISBN 963-9257-14-1
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1080–1081. o.
Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 785–786. o. ISBN 963-547-414-8

Sablon:Műegyetemi rektorok m v sz A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és elődintézményeinek rektorai
Királyi József Műegyetem	Stoczek József (1871–1872) • Conlegner Károly (1872–1873) • Nendtvich Károly (1873–1874) • Vész János Ármin (1874–1875) • Stoczek József (1875–1879) • id. Szily Kálmán (1879–1884) • Kriesch János (1884–1886) • Lipthay Sándor (1886–1889) • Klimm Mihály (1889–1891) • Kőnig Gyula (1891–1894) • id. Entz Géza (1894–1896) • Wartha Vince (1896–1898) • Lipthay Sándor (1898–1900) • Ilosvay Lajos (1900–1903) • Hauszmann Alajos (1903–1905) • K. Jónás Ödön (1905–1907) • Wartha Vince (1907–1910) • K. Jónás Ödön (1910–1911) • Rados Gusztáv (1911–1914) • Kovács S. Aladár (1914–1916) • Kürschák József (1916–1918) • Czakó Adolf (1918–1920) • Rejtő Sándor (1920–1921) • Zelovich Kornél (1921–1923) • Schimanek Emil (1923–1925) • Szarvasy Imre (1925–1927) • ifj. Szily Kálmán (1927–1930) • Hültl Dezső (1930–1932) • Söpkéz Sándor (1932–1933) • Herrmann Miksa (1933–1934)
Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem	Rohringer Sándor (1934–1935) • Czettler Jenő (1935–1936) • Szabó Gusztáv (1936–1937) • Teleki Pál (1937–1938) • Wälder Gyula (1938–1939) • Zimmermann Ágoston (1939–1940) • Vendl Aladár (1940–1941) • Imre Sándor (1941–1942) • Mihailich Győző (1942–1943) • Doby Géza (1943–1944) • Misángyi Vilmos (1944–1945) • Verebélÿ László (1945) • Heller Farkas (1945–1946) • Csűrös Zoltán (1946–1949)
Budapesti Műszaki Egyetem	Mihailich Győző (1949–1950) • Vörös Imre (1950–1954) • Gillemot László (1954–1957) • Benedikt Ottó (1957–1958) • Csűrös Zoltán (1958–1961) • Gruber József (1961–1964) • Csáki Frigyes (1964–1969) • Perényi Imre (1969–1975) • Meisel János (1975–1981) • Polinszky Károly (1981–1987) • Fodor Lajos (1987–1990) • Michelberger Pál (1990–1994) • Biró Péter (1994–1997) • Detrekői Ákos (1997–2000)
Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (a műegyetem önállósodott építőmérnöki kara)	Kardos György (1952–1953) • Rados Kornél (1953–1954) • Cholnoky Tibor (1954–1957) • Rados Kornél (1957–1960) • Perényi Imre (1960–1964) • Hazay István (1964–1967)
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem	Detrekői Ákos (2000–2004) • Molnár Károly (2004–2008) • Péceli Gábor (2008–2015) • Józsa János (2015–2021) • Czigány Tibor (2021–)